WinetouLola

Egy ideig nem tudtam, hogy miért is fontos ez a névadós bár akármi is. Léna mond valami én meg úgy teszek, mintha nekem beszélne és érteném – persze sokszor nem értem, hogy mit is akar. Azt sem, hogy miért nem érti, hogy kinőttem a kis piros nyakam köré tekert valamit. Persze, így azt sem látja,… Tovább »

Arra ébredtem, hogy Misi néven szólítanak! Először nézelődtem is, hogy vajon ki lehet az a Misi? Mókus? Esetleg egy kis tücsök? Kis gondolkodás után rájöttem, hogy én vagyok Misi…Na, szuper! Azért jó lenne, ha végre eldöntenék, hogy mire hallgassak…vagy ki tudja, ha hívnak, inkább megyek…sőőt ott vagyok, nehogy lemaradjak valamiről…Mondjuk jöhetne egy normális név is:… Tovább »

Az történt, hogy elindultunk. Neeem, nem félek az utazástól, mert ő is mindig ott van, vagyis többnyire…szóval maradjunk annyiban, hogy ha nem lenne ott…abba inkább nem gondolnék bele, mert azt szinte el sem tudom képzelni. Ha nincs is ott, mire nekikeseredem – mert jobban szeretem látni, mint nem – addigra már elő is kerül és… Tovább »

Szóval az történt, hogy kiderült, hogy az otthonom a harmadik emeleten van – én csak onnan tudtam ezt meg, hogy Léna folyamatosan felkapott és felvitt valami nagyon hosszú úton. A barátságos otthonunkat nagyon gyorsan megszerettem, bár leginkább a szabad levegőt bírom. Léna szerint neki is jó, ha sokat vagyunk odakint – eleinte nem értettem, miről… Tovább »

Léna alapvetően mindig kedves hangon szól hozzám – ez a mai napig így van. Még kicsi koromban hallottam, ahogy hosszasan magyaráz a fura embernyelvén – ezt a kifejezést a ligetben hallottam a többiektől – és a kezével mutogat közben. Felemeli az egyik ujját, mond valamit gyorsan, aztán hozzámér. Többnyire megsimogat – azt nagyon szeretem. J… Tovább »

Az úgy volt, hogy a zajos eszközzel hosszasan utaztam, így kerültem Lénához – utóbb kiderült, hogy ő fogja a gondomat viselni. Kedves, barátságos hangon beszélt hozzám és szüntelenül becézgetett és szeretgetett. Én nagyon nagyon féltem és izgultam, hogymost mi fog történni. A testvéreim sehol, az anyukám – vajon emlékszik még ránk? Meleg hangok, kedves kezek… Tovább »

Az történt, hogy az anyukánk elment, hogy szerezzen magának ennivalót. Mi ebből csak annyit érézkeltünk, hogy nincs ott, nem melegít a puha testével. Persze, egymáshoz bújva nem fáztunk a szalmában, de azért mindig örültünk, mikor mami visszatért. Egyszercsak ismeretlen óriás állt meg a pajta ajtajában. Sötét volt, láthatatlan arccal, ismeretlen, idegen szagot árasztott. Határozott léptekkel… Tovább »

Azt hiszem, életem legrázósabb kalandja volt: a mamám azt mesélte, hogy neki mindenképpen. Csinosan, feketén és finom eleganciával járkált fel és alá, amióta megtudta, hogy Boldival, Bendével, Bözsivel, Buksival és Brigivel minket hordoz a hasában. Nekünk egyre kevesebb volt a helyünk, ő egyre többet sóhajtozott a pernahajder apánk miatt: lám, lám, már bentről éreztük, hogy… Tovább »