Szóval az történt, hogy kiderült, hogy az otthonom a harmadik emeleten van – én csak onnan tudtam ezt meg, hogy Léna folyamatosan felkapott és felvitt valami nagyon hosszú úton. A barátságos otthonunkat nagyon gyorsan megszerettem, bár leginkább a szabad levegőt bírom. Léna szerint neki is jó, ha sokat vagyunk odakint – eleinte nem értettem, miről beszél. Igazából a legjobban azt szeretem, ha lefelé visz a lépcsőn – fogalmam sincs, hogy az micsoda, de bárki jön hozzá, erről beszélget vele, úgyhogy azt hiszem, valami nagyon jó dolog lehet, amire nagy szükség van a fejlődésemhez – biztos, valami finom rágcsálnivaló.
Egyébként Léna nagyon ritkán van egyedül, mármint velem kettesben. Mindenhova visz magával, és bárhová megyünk, a sétáinkhoz mindig csatlakozik valaki, olyan magashangú valaki, mint ő. Valami miatt mindig azt akarja, hogy figyeljek rá. Hát, szeretem, ahogy beszél velem és simogat, ezért bármit mond, mindig figyelek rá…mondjuk nem nagyon értem, mit beszél, de majdcsak belejövök/belejövünk.
Szerintem azt gondolja, hogy Mazsi lesz a nevem, mint ahogy az övé Léna. Nem is tudom…majd kitalál valami jobbat, remélem…Mazsi? Nem leszek mindig ilyen aprócska…ugye szerintetek sem?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: